Szélnek eresztlek

Nézem a nyár utolsó virágait
ahogy koromtalan lángjuk világít
a fûszálból a zöld tovaillan
hová lesz minden amim van
a tövekben elapadnak a nedvek
talán nem is vagy, csupán kereslek.

 „A lány szerette, a fiú nem,

A lány felnézett rá, a fiú nem,

A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta,

A lány sírt végette, a fiú kinevette,

Csak akkor jött rá mit tett,

Amikor a lány sírjára virágot tett.”

 Figyelj, drága kicsi lélek,

Elmondom, hogy mi az élet.

A semmiből nagyra nőni,

Sírva világra jönni,

Lassan lépve, óvakodva,

Anyakézbe kapaszkodva,

Az ábécés könyvet bújni,

A tudás harsonáját fújni,

A nagy gondok után menni,

Hamis csókot megízlelni,

Majd elfeledni nagyon gyorsan,

És szeretni halálosan.

De az ember mégsem boldog,

Mert gyötrik őt ezer gondok.

Lassan járni, óvakodva,

De már botra támaszkodva.

Csipkés szemfedelet varrni,

S egy őszi estén meghalni.

Hidd el drága kicsi lélek,

Ennyiből áll az élet.

Egy éve már hogy tart ez a szerelem,
S az, hogy nem ölelhetem kedvesem.
Egy éve teljesen megőrjít,
Egy éve már, hogy csak kábít.

Egy éve, hogy mindennap szenvedek,
Egy éve, hogy senkit nem szerethetek.
Egy éve, hogy érte folyik minden könny az arcomon,
Egy éve már hogy éber minden alkonyom.

Egy éve, hogy nem figyel rám,
Egy éve kívánom, hogy csókolja a szám.
Egy éve, hogy szeretnék vele boldogan élni,
Egy éve, hogy tudom, mellette nem tudnék félni.

Egy éve már, hogy tart ez a szerelem,
Mely egyoldalú. De miért Kedvesem

A seb, mi vérzett s fájt,
Beforrt,
Sok régi emlék tovaszállt,
Halott.
A heg, bár megmaradt, már nem
Éget,
Köszönöm, hogy megkaphattalak
Téged.

Mikor szemedbe nézek, Belül csak vérzek. Arra gondolok, mit tettem Veled, Mennyi fájdalmat okozhattam Neked. Ekkor mindig az jut eszembe, Mit mondtak még régebben a szemembe: "Nem tudlak szeretni, Próbálj meg feledni!" Nem akarom, hogy azt érzed, Mit akkor én éreztem, Nem akarom, hogy megtudd, milyen A reménytelen szerelem.

Megint csak alázkodom.
Nem hiszem el!
Nem tudok már gondolkodni
A fejemmel.

Jól titkolt kincsemet,
Remegő lelkem kimondja:
Szeretlek Gergő- kiabálom
Úgy, hogy mindenki hallja.

De nem értem...
Miért nem tudok felejteni?
Édes szerelmemről
Miért nem tudok lemondani?

Nem szeret engem, nem is fog,
S én mégis újra alázkodom
Ő előtte, bár tudom semmire se megyek,
De nem érdekel, ennyiben nem hagyom!